(elő megjegyzés: ún.= úgynevezett)
Én azt mondom: Bármikor. Mindenkinek szüksége van arra, hogy az agyát fejlessze.
Bármilyen korosztály számára hasznos lehet egy új nyelv tanulása. Egy ún. "legfeljebb" korhatár NINCS, viszont kisgyermeket csak akkor érdemes "angolra hurcolni", ha ő is élvezi az egész tanulást. Tapasztalataim szerint kb. 8-9 éves kortól érdemes vinni a gyereket, de csak akkor, ha ő is akarja!
A lényeg az elkötelezettség. Nem baj, ha nem megy minden elsőre, elvégre Einsteinnek sem az volt az első szava, hogy relativitáselmélet.
Sok gyakorlással egy idő után az ember azon kapja magát, hogy van egy nyelvvizsgája. Persze ezért tenni is kell, még akkor is, ha úgy érezzük, nincs sikerélményünk.
Ha bármiben bizonytalan, meg kell kérdezni, hogy akkor hogy is van ez. Én elmondom akár 5 percenként is ugyanazt a magyarázatot, ha kérik. Ismétlem, nem gond ez, hiszen az ember úgy tanul, ha kérdez, tehát tud.
Vannak olyan emberek, akiknek ha nem megy olyan jól, mint gondolta, feladja az egészet. Belőlük lesznek az ún. újrakezdők. Ez problémás lehet 2 okból is: visszahúzza a tanulásban az a tudat, hogy egyszer már megpróbálta, nem ment, most miért menne. A másik okot egy kicsit bővebben kell kifejtenem.
Fontos, hogy ilyenkor NEM szabad feladni, menni kell tovább, hogy eljussunk a célig. Aki nem hisz magában, és feladja, annak ezt a döcögős utat újra és újra végig kell járnia, mindaddig, amíg azt nem mondja: én bizony továbbtanulok, átsétálok a holtponton, és elérem a célomat.
Ezen elhatározás után már csak egy rövid ösvényt kell megtenni. A cél, bár már látható, nem ugrik hirtelen elénk. Tanulni kell tovább. De! Itt már nem olyan nehéz továbbmenetelni, hiszen az alapok már megvannak.
Ha szorgalmasan, kitartóan dolgozunk, munkánk bizony gyümölcsözni fog.
Tehát összefoglalva három dologra van szükség: SZORGALOM; TANULÁS; és GYAKORLÁS.
Nyilván egy jó tanár sem elhanyagolható, de a tanulón a felsorolt 3 dolog múlik.
