Nyilván az ember tart tőle, hogy mi van, ha nem sikerül? Mi van, ha nekem még sincsen érzékem a nyelvhez?
Ezen, és ezekhez hasonló kérdések persze bennem is felmerültek a vizsga előtt. Mivel eleve izgulós típus vagyok, nagyon nehéz volt a vizsga előtt lenyugtatnom magam. Annyit gyakoroltam, amennyit csak lehetett, minden gyakorlókönyv, teszt, tanfolyam ami csak rendelkezésemre állt, elmentem.
Nagy bátorság kell egy ilyen elhatározáshoz, és bizony, nem könnyű.
Éppen ezért megértek mindenkit, hogy esetleg megriad a vizsgától, és kétkedik magában.
Ezt meg kell tanulni legyőzni, mégpedig úgy, hogy kihasználni minden gyakorlási lehetőséget, praktikákat alkalmazni.
Egy idő után, már elhisszük, hogy igen is TUDJUK a nyelvet, menni fog a vizsga.
Kérdések:
1. Mi van akkor, ha nekem nincs jó nyelvérzékem?
2. Mi lesz, ha nem fog eszembe jutni semmi sem a vizsgán?
3. Mi lesz, ha nem fogok tudni megszólalni a szóbeli részen?
Válaszok:
1. Bár tényleg vannak olyan emberek, akiknek egyszerűen nem megy az angol, ez szerencsére a nagy többségre nem vonatkozik. Nyilván az angol elég távol áll a magyarhoz képest, sőt, alig van néhány hasonló szava a két nyelvnek, de elsajátítása NEM LEHETETLEN ( még felnőttkorban sem).
2. Bizonyos kutatások kimutatták, hogy a stressz (a vizsgák természetes velejárója) ilyen fontos eseményekkor bizony JÓ HATÁSSAL TUD LENNI ránk! Ha az ember megtanul valamit (JÓL!!) akkor azt mindig tudja, főleg akkor, ha fenn is tartja tudásszintjét.
3. A) Vannak olyan vizsgák, melyeken előre felkészült témáról kell számot adni. Ez jelentősen CSÖKKENTI a hibázási lehetőséget.
B) Más helyeken ISMERŐSSEL van lehetőség együtt lenni a szóbeli részen. Előre lehetséges így gyakorolni.
C) Lehet variálni a vizsgarészeket. Példa: Tetszik az ECL szóbeli része és az Euro írásbeli része, akkor ezt így össze lehet tenni, TELJES vizsgának számít!
